|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.29. 21:13 - |
 
Ez a pálya ad otthont a kviddics mecseknek. |
[25-6] [5-1]
folyt. nagyterem.
üzenet jennának: ez edzésnek számított ˇˇ xD |
 - Akkor, kénytelen leszlek megtömni. - aranyosan elkaptam a kezét és hurcolni kezdtem a pálya kijárata felé, a ládát pedig útközben a helyére vittem. Én se voltam valami éhes, de nem akartam megint késni, mert utálom ha megbámulnak miközben végigmegyek a termen, ígyhát az ebédlőbe rángattam drága barátosnémat. xD |
 Pillanatok alatt lekászálódtam a seprűmről és Chelsea mögött "termettem".
- Nyugi, az erőszak nem megoldás semmire + ezzel csak felidegesíted a gurkót. - Állapítottam meg, de a mondatot rendesen elhadartam.
Én is lekaptam a kezemről a kesztyűket, és összefogtam őket a seprűvel. - Hmm.. még mindig nem vagyok éhes.. |
A pálcámat a csizmámba raktam, a kezemben a két labdával leszálltam a földre. - Szilárd talaj, ókösz, anyatermészet. - Kinyitottam a ládát, a gurkók még mindíg vadul ellenkeztek a bőrszíjak ellen. Az egyikre rávágtam, de csak a kezem fájdult meg, a labdának az égvilágon semmi baja se lett. - Áúcs! - morogtam, miközben beraktam a helyére a kvaffot meg a cikeszt és lezártam ládát, majd levettem a kesztyűimet és a zsebembe raktam őket. - Akkor most stílusosan késünk az ebédről, de mérges leszek ha elfogy a parileves meg a spagetti. - felhúztam az orrom és kihúztam magam. |
- Nekem mára bőven elég volt a kviddicsből - Mondtam, majd előre dőltem a seprűmön és lejebb ereszkedtem. - De éhes sem vagyok.
Még repültem pár a kört a karikák körül, aztán véglegesen leszálltam a földre.
- Tudtam! - Visítottam Chelsea utolsó mondatára (XD) |
Elhúztam a szám. - Művirágot nem tudok varázsolni. - egy Invitoval magamhoz intettem a seprűm és átültem rá. - Passzolgatjuk még a kvaffot, vagy menjünk lassan ebédelni? - kérdeztem, közben abban reménykedtem, hogy a házimanók csinálnak vmi csípős kaját. - Ha már a manók nem hajlandók azt főzni amit kérek és bevezetni a panaszkönyvet, akkor legalább pár büdöszoknit beleejthetnének "véletlen" a mardekárosok kajájába. - mondtam nevetve. - Én? Egyszerűen imádlak. |
Miután elmúlt a szikraeső, felnevettem, addigra a virágok illatta "körbejárta" már az egész pályát, mélyet szippantottam a levegőbe, aztán néztem, ahogy lassan lehullik róla egy-két szirom.
- Kár, hogy minden rózsa elhervad egyszer.. - Ismét felsóhajtottam. - Pedig olyan szép növények.. árad belőlük a béke.
Tovább vizsgáltam a csokrot.
- Ugyanakkor a vörös rózsa a szeretet/szerelem jelképe, vagyis te odáig vagy értem.. ˇˇ - Felnevettem. |
- Megvan! - kiáltottam fel lelkesen. - Orchidessis - motyogtam, mire a pálcámból előjött egy nagy virágcsokor. - Nos...ez nemaz...tessék, fogdmeg. - Átadtam Dorának a virágokat, majd újra gondolkozni kezdtem. - Relaxo! - kiáltottam lelkesen, mire a pálcámból szikrák pattantak ki. - Ez se az... - erőltetetten nevettem. Aztán eszembe jutott. Közelebb húztam Pandorát a seprűjével, hogy arra essek. ~ Liberacorpus ~ amint a bűbáj hatott már barátnőm mögött ültem a seprűn egy cuki mosollyal az arcomon. |
Idegesen a seprűm nyelébe karmoltam.
- Pont ilyenkor nincsenek itt a többiek.. - Sóhajtottam. - De kipróbálok valamit..
Megint hadartam, s a pálcám ismét Chelseara irányítottam.
- Nem mégsem.. nem akarlak felrobbantani vagy ilyesmi.. |
- Lássuk csak... - elgondolkodtam, a cikeszt a lány kezébe adtam a pálcámmal pedig a fejemet dörzsöltem, hátha kipattan a varázslat az agyamból. - Reménytelen. - nyafogtam, majd hattyú halálát játszottam. - Örökre itt ragadok...mond meg a Mardekárosoknak...hogy...-hatásszünet- Teljes szívemből gyűlölöm őket! - biggyesztettem le az ajkaimat. Nem vettem komolyan a dolgot, hogy akár órákra itt maradhatok, így elmosolyodtam. |
- Ez természetes - Mosolyogtam, ám mikor meghallottam a "szedj le" felszólítást lefagytam - Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, mi az ellenbűbáj..
Próbáltam hadarni a szavakat.
- Igazából abban is csak reménykedtem, hogy ez sikerül.. |
Hirtelen megtorpantam a levegőben, valami elkapott a bokámnál fogva... egy drámai hatásszünet után megállapítottam, hogy élek, és rájöttem, hogy Dorának köszönhetem.- Köszi...ez életet mentett...legalábbis nyakat.. - felröhögtem, és észbekaptam, hogy fejjel lefelé lógok. - Szedj le, mielőtt szétpukkad a fejem! O.O - újra kapálózásba kezdtem, ahogy éreztem, hogy a vérem folyik a fejem felé.(xDD) |
Mire észbekaptam, már csak azt láttam, ahogy Chelsea zuhan lefelé. Pánikba estem, a kezemmel a fejemet ütögettem (XD) hogy jusson végre eszembe egy ideillő varázsige, de semmi. Éreztem, hogy ennek csúnya vége lesz, ha nem találok ki sürgősen valamit.
Hirtelen előkaptam a pálcám (amit a biztonság kedvéért a zsebemben hagytam, és furcsa módon nem tört össze..) és remegve Chelsea felé szegeztem.
- Levicorpus - Suttogtam, mire a lány hirtelen nem zuhant tovább. A bokájánál fogva (lefelé) lógott a levegőben.
Megkönnyebülten felsóhajtottam, odarepültem hozzá.
- Megvagy? |
Megláttam, hogy Pandora denevért játszik. Abbahagytam a fogócskát a cikesszel és odarepültem hozzá. Megfogtam a kezét és megfelelő irányba állítottam, így már megint normálisan ült a seprűjén. A cikesz időközben közelebb jött hozzánk, gonolom megint pimaszkodni, de most egy hirtelen mozdulattal elkaptam...igen ám...de a seprű nem jött velem. Elkezdtem zuhanni lefelé xD - Párnázóbűbáj! Párnázóbűbáj! - Visítoztam egyik kezemben a cikesszel, másikban a pálcámmal hadonásztam, közbe pedig rugkapáltam párszáz méterrel a föld felett. |
Mikor Chelsea nekem jött, hirtelen elveszítettem az egyensúlyom a seprűn, és sikeresen lefordultam róla. Egy kézzel próbáltam visszahúzni magam, de a kesztyű nagyon csúszott, ezután a lábaimmal kapaszkodtam fel rá. Lógtam lefelé mint valami bábú, de éreztem, hogy a lábaim se bírják már sokáig. |
Mire észbekaptam Pandora a levegőben volt a labdákkal együtt. Szórakozottan felpattantam a seprűmre, majd miután fent voltam a levegőben magamrakaptam a kesztyűimet és összeszűkített szemekkel, mint egy kuksi kerestem az aranylabdát. Mivel sehol se láttam, hogy villan Dorához mentem. A kis cikesz a lány feje körül repkedett, mintha engem akarna gúnyolni. Morcosan nekirontottam, ezzel meglökve Pandorát, aki a kezében lévő kvaffal a baki ellenére (vagyis inkább miatta) betalált a karikába, miközben én eszeveszettül repültem a szemtelen minilabda után. |
Vissza mosolyogtam, de a félelem jelei még mindig az arcomon voltak, remegve húztam magamhoz a seprűm, és figyeltem ahogy a golyók a magasba emelkednek (ez esetben csak a kvaff és a cikesz). De végülis erőt vettem magamon, lassan elrugaszkodtam a földtől és célbavettem egy gólkarikát. |
- A gurkókkal mindenki el tud bánni...najó...engem tuti fejbe fognak találni párszor...de majd te megvédessz - hadartam csillogó szemekkel. - Vagy ha nem, te fogsz mellettem ülni a gyengélkedőn, de előre szólok, a csonthelyrerakó főzettől mindíg hányingerem lesz. - Elhúztam a szám, majd egy kis hatásszünet után összecsaptam a tenyeremet, a ládát kinyitottam. A gurkók vadul próbáltak kiszabadulni a bőrcsatok alól, és hogy próbáljam Dorát megnyugtatni, mosolyt erőltettem az arcomra...de kb. úgy nézhettem ki, mint Joker egyik rossz napján. |
Egy idő után végre sikerült kibújnom Chelsea szorításából. Megigazgattam a talárom, és némán a ládára bámultam.
- A válogatás elég furcsán zajlott, nem hiszem, hogy elég jó vagyok a csapatba - Elhúztam a szám, és nyeltem egy nagyot. |
Mostanában nem nagyon sikerült seprűközelbe kerülnöm a dogák miatt. Viszont most, hogy az összes házim kész és a kviddics csapatba beválogatták Dorát és engem is, úgy döntöttem kirángatom a lányt. Nincs is jobb a seprűk és a fű illatánál (ja...persze xDD). A labdákkal teli ládát rángattam magam után, a zsebemből petig kikandikált a fogó kesztyű, a másik kezemmel pedig Dorát cibáltam. |
[25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Akkor, kénytelen leszlek megtömni. - aranyosan elkaptam a kezét és hurcolni kezdtem a pálya kijárata felé, a ládát pedig útközben a helyére vittem. Én se voltam valami éhes, de nem akartam megint késni, mert utálom ha megbámulnak miközben végigmegyek a termen, ígyhát az ebédlőbe rángattam drága barátosnémat. xD
Pillanatok alatt lekászálódtam a seprűmről és Chelsea mögött "termettem".
Üdvözlünk kedves varázsló tanonc a mágia birodalmában! Amint ezt olvasod, reméljük épp azt forgatod a fejedben: Leszel- e az iskolánk diákja. Bizony! Ez egy Harry Pottere épülőszerepjáték! :). Most átélheted milyen a Roxfort tanulójának lenni, 9 és 3/4. vágányáról indulni, sétálni a tiltott rengetegben, vagy épp vásárolni az Abszol úton! Itt új barátok, és rengeteg kaland vár rád! 
