|
Témaindító hozzászólás
|
2011.07.29. 20:54 - |
A veszedelmes fenevadak törzshelye. Ne kószálj erre egyedül, mert több mint valószínű, hogy nem éled túl! |
[53-34] [33-14] [13-1]
Végül sima ügyel kijöttünk az erdőből.-Szia! Köszöntem el a lánytól,és a folyosók felé vettem az irányt.
// folyt. folyosók. // |
Vártam hogy mikor történik valami.Hirtelen patadobogást tört elő a semmiből,és hamarosan előttünk egy kis csapat kentaur volt.A pálcámat lassan magam mellé helyeztem.-Üdv! Hajoltam meg egy kicsit a kentaurok előtt,hogy tudják nem akarjuk őket bántani.-Szerinted értik amit mondunk? Fordultam Hayley felé,majd vissza a furcsa emberekre. |
 Fogalmam sincs. - Vontam meg a vállam. Tovább kémleltem az erdőt miközben folyamatosan haladtunk előre, közben azon gondolkodtam, mivel futhatunk össze. |
Hayley mellet sétáltam,nyugodtan,és nézelődve.Kissé rideg,és félelmetes helynek festette le az enyhe sötétség,de engem ez nem tudott foglalkoztatni.Biztonság kedvéért a pálcámat lassan a nadrág szíjának helyére csúsztattam hátra,ahonnan könnyedén kitudtam kapni,és mivel a szíj vastag volt,így nem engedte hogy kicsússzon az apró lyukakból.A lányra sandítottam szemem sarkából,aki kissé izgult.-Szerinted összetalálkozunk valakivel? Néztem Hayleyre totál nyugodt arckifejezéssel,közben zajokat fürkésztema háttérből.Szerettem idejében elkapni a támadómat,és nem csak utólagosan rájöönni hogy gáz van.Na meg persze ha az ellenség előtt járunk egy lépéssel,az sem hátrány. |
Amint beléptünk az erdőbe máris feltűnt, hogy ez nem egy normális erdő. Halálos csend volt és ez rosszat sejtetett. Nem féltem, csak minden porcikám azt súgta, forduljak vissza. de eszem ágában sem volt. A mellettem lépdelő lányra pillantottam, majd a fák baljós tömegét kezdtem fürkészni. |
 -Oké - vontam meg a vállamat. Odaléptem Lucy és Jenna közé, és megfogtam a kezüket.Mindhárman erősen a Roxfortra gondoltunk, Jenna Renée kezét is megfogta (XD), megpördültünk (asszem így kell) és eltűntünk. A Roxfortban találtuk magunkat.
-Oké, menjünk vissza a klubhelyiségbe - jelentettem ki suttogva, és sóhajtottam egyet - Mára már elég volt a kalandokból. Remélem, nem találkozunk össze egy tanárral.
//Folyt. Köv. Roxfort// |
 -Tudod ki fog még visszasétálni... -mondtam.
- Hoppanáljunk el, még mielőtt megint történne valami. |
 Végre elment az összes dementor,nagyon nehéz volt "tartani" a pajzsot,mivel fojamatosan törtek elő a rossz emlékek. Pár percig,csak álltam mozdulatlanúl,és nem szóltam semmit. |
Mikor letűnt az összes dementor, lélegzetvisszafolytva mentem oda Renée-hez.
-Kell még egy ember, hogy vissza tudjuk vinni a Roxfortba - mondtam, és közben próbáltam Renéet, megtartani. |
Megpillantottam Renée-t, aki ájultan feküdt a földön. Egy dementor volt fölötte, így gondolkodás nélkül felé irányítottam a pálcám. A leopárd a dementor felé ugrott, s az elmenekült. Pár perc múlva az összes eltűnt, így végre fellélegezhettünk. |
 A hiúz kiszökkent a pálcám végéből és nem vette le a tekintetét a dementorokról. A patrónusok nekirohantak a csuklyásoknak, de az egyik mellettem termett. Ijedten meredtem magam elé, és csak azt láttam, hogy a hiúzom egyre kisebb lesz, mire ideért el is tűnt, én meg a rossz emlékek áradatától összeestem. |
Eléggé félelmetes volt ennyi dementort látni,hallotam már róla hogy ilyenkor az embernek előjön minden rossz emléke,és csak a jóra kell gondolni. Eleinte nem tudtam,hogy mire gondoljak,hisz olyan gyorsan történ minden.. Aztán eszembejutott egy szép emlék,és megjelent a patrónusom,egy farkas. |
A vipera körbecsúszott egyszer engem, utána ő is a dementorokra nézett. |
- Mindenki tud patrónust idézni? - kérdeztem hadarva,mire mindenki bólintott. Már látszottak a fák fölött a fekete árnyak. Nem nagyon találkoztam 'élesben' dementorral, így izgultam, sikerülni fog-e a bűbáj. Mivel egyre közelebb jöttek, igyekeznünk kellett.
- Mehet? Akkor 3...2...1
-EXPECTO PATRONUM! -ordítottuk egyszerre, s mindenkinek megjelent a maga partónusa. A leopárd rám nézett, majd a dementorok felé fordította a fejét. |
Amikor meghallotam a dementor szót,kirázott a hideg xD -Hát..ma nincs szerencsénk,az tuti.. =/ -Mondtam,és fojamatosan figyeltem az eget,hogy mikor és hol bukkanak fel a dementorok. |
Elővettem a pálcámat.
-Oké, mindenki legyen készenlétben (XD) - suttogtam, és körülkémleltem.~Remek...Pont, mikor már eltűntek a kentaurok.~ |
- Hála Merlinnek (jesszus XDDD) -Sóhajtottam. Épp belekeztem volna a mondókámba, hogy menjünk haza, mikor hirtelen hideg lett minden. De nem a szokásos hideg szél volt. Látszott a lehelletünk. A pocsolya mellettünk befagyott.
-Dementorok - suttogtam ijedten. ~Már csak ez hiányzott~ |
Kigülledt szemekkel pislogtam a kentaurok után. - Nem kapok szuvenír nyilat?Íjat?Nem?Hátjó... - sóhajtottam. - Amúgy, mehetünk.. |
-De..nem hagyhatjuk meghalni a thesztrált.. -Néztem a többiekre kétségbeesve. De mivel éppen azon gondolkoztak,hogy menjünk el,gondoltam addig megpróbálok valamit. Kijöttem a bokorból,és a thesztrál elé álltam. Sóhajtottam,és a pálcám a kentaurok felé tartottam. -Mobilicorpus. -Reménykedtem,hogy jó varázslatot mondtam,és nem valami baromságot. xD De szerencséle sikerűlt a tervem így arébb lebegtettem a kentaurokat. (áá xD tudom szar megoldás,de mivel haku szerint nem jó a capitulatus nemtudok mit csinálni ˇˇ) -Menjél vissza a ménesedhez.. -Mondtam és ránéztem a thesztrálra,aki erre vissza is rohant az erdő mélyébe. Majd vissza sétáltam a többiekhez. xD |
Bólintottam, majd a Roxforthoz vezetú út felé néztem. |
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Tudod ki fog még visszasétálni... -mondtam.
A hiúz kiszökkent a pálcám végéből és nem vette le a tekintetét a dementorokról. A patrónusok nekirohantak a csuklyásoknak, de az egyik mellettem termett. Ijedten meredtem magam elé, és csak azt láttam, hogy a hiúzom egyre kisebb lesz, mire ideért el is tűnt, én meg a rossz emlékek áradatától összeestem.
Üdvözlünk kedves varázsló tanonc a mágia birodalmában! Amint ezt olvasod, reméljük épp azt forgatod a fejedben: Leszel- e az iskolánk diákja. Bizony! Ez egy Harry Pottere épülőszerepjáték! :). Most átélheted milyen a Roxfort tanulójának lenni, 9 és 3/4. vágányáról indulni, sétálni a tiltott rengetegben, vagy épp vásárolni az Abszol úton! Itt új barátok, és rengeteg kaland vár rád! 
